Ősz jöttén
***
„Oh madaram — mondtam a fülmilének —
Mért nem dalolsz e lágy nap alkonyán?" —
„A május elmúlt, minek hát az ének?...
A tavasz elmúlt!" Szólt a csalogány.
***
„Gyors, könnyű fecske — mondtam a fecskének —
Mért nem csapongsz e nyájas ég alatt?" —
„A nap sugári már mind- eltünének —
Felelt a fecske — s itt az alkonyat."
***
Szivem megdobban, fájva, hogyha kérded:
„Mért nem dalolsz, miért vagy hallgatag?"
Felettem gyorsan suhannak az évek,
A tavasz elmúlt s jön az alkonyat!
***
Szalay Fruzina 1864 – 1926
***
***
Beim Herbst kommend
***
„Ach, mein Vogel, sagte ich zur Nachtigall,
warum singst du nicht in der Dämmerung?„
„Der Mai ist vorbei, man singt nicht mehr im Tal,
der Frühling ist weg!“, sprach der Vogel kurz ‘d rund.
***
„Schnell’, leichte Schwalbe“ – sagte ich zum Vogel,
warum kreist du nicht unter dem Himmel?"
„Die Sonnenstrahlen sind alle verschwunden -
sagte die Schwalbe – ‘d es wird bald dunkel."
***
Mein Herz schlägt, es tut mir weh, wenn du mich fragst:
"Warum singst du nicht, wieso bist so schweigsam?"
Die Jahre rasen schnell vorbei, ohne Rast,
der Lenz ist vorbei ‘d der Herbst kommt langsam!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni