Tenger Szilárd: Költõi fájdalom
Írta: tenger Dátum: április 12 2008 15:54:43
I
A költõ világot teremt, világot
S örökké tartó igaz, boldog javat,
Teljes hír
I
A költõ sokszor küszködik
Ólomléptû súlyos szavakkal,
Melyek felérnek, fel bizony
Démon küldte hadakkal.
Mily jó lenne leírni,
Béke van, és szeretet,
De nem írhatok, nem
Hazugság szülte jeleket!
Vádlón szól a hang
Szívem vadul kalapál,
S írja e nehéz ütemekkel,
Az anyaföld holtan hazavár!
Nem írhatok békét nem, és nem
Nem írhatok rózsás álmokat,
Csak vészjósló felhõket,
S beteljesülõ átkokat.
Átkot hordoz e világ
Szívében ott a kés,
Mely a fejfánkra,
Embertelen jelet vés.
Lehet átok ezen a világon,
Lehet könnyes gyötrelem,
De ha tiszta szívvel élek,
Jöhet még igaz gyõzelem.
A költõ világot teremt, világot
S örökké tartó igaz, boldog javat,
Mely hirdeti, minden kornak:
A költõ, ma is, boldog, s nagyon szabad!