Fűzfának zöld ágaival a hajfürtök ráhajolnak
Melleire az ifjú nőnek,
Ó...fűznek asszonya,
Be egyedül vagy itt szeretőnek.
Mit súg a szél
A homoknak hullámai mellett,
Ha arany fésűt óhajtasz
A holdból szerezd meg.
Találd ki nekem...milyen titoknak
Karcsúsága van a gondolatomban,
Mert őszben is szeretlek,
De csak fájdalommal figyellek.
S a Nő nekem azt mondta:
Ismeretlen barátom
Könnyekben ázok...mert akit én szeretek
Vergődik...ő az én álmom.
A Hold copfba fogta hajamat,
Csillagokkal befonta,
Térdeimet szomjasan átfogta,
S mélyebbre nézett.
Egy ilyen vágy a nőt...ha legyőzte-
Azt mondta nekem hajnalban sóhajtva:
A darvak is elszállnak,
És ki tudja...ha jövő őszre még élek.