Jelen és múlt....
Egyszer csak egy nagyot huppantam,
Meleg helyemröl kipottyantam.
Valaki fenekemre ütött egy nagyot,
Sírni kezdtem,embertelen fogadtatáson.
Visszamentem volna ahonnan jöttem,
Emlékszem jó meleg volt ott nekem.
Akkor még csak rémlett,hogy mi lesz velem,
Hangokat hallottam amik zenéltek nekem
Szemeimet kinyitva mindenki örült nekem,
Csak én sírtam,nem tudtam hová érkeztem
Valaki magához ölelt,hangja ismerős nekem
Csókjaival melengetett mutatván szeretetet.
Éveim teltek egyik a másik után,elég spontán.
Barátokat kerestem,kik megértenek engem.
Kiábrándultam sokszor,kezdtem érteni az életet,
Harácsolás az élet egyre kevesebb a szeretet !
Lányok,asszonyok boldogítottak imitt-amott,míg
Megtanultam ne higyj a szóban,hamar elillan.
A sok tapasztalat után,megismerkedtem életem
Párjával,ki boldoggá tett éveim alkonyával !
Peregtek az évek,gyorsabban mint gondoltam
Idővel bekerültem egy idősek otthonában, ahol
Számolgattam éveimet,míg a halál elvitt engemet,
Nem vártam,éreztem,itt az idő mennem kellett..
A távlatbol láttam,sokan voltak a búcsúztatáson,
Mindenki sírt ami boldoggá tett engem nagyon.
Ott senki nem tudta,hogy a léleknek soha nem
lesz vége,folytatódik egy másik életben !......
Ágoston Tibor