Búcsú az avarban !
Ott ültünk némán,félhomályban,
fákról hulltak a sárga levelek.
szél sodorta a száraz gallyakat,
hüvös volt már, dér csípte leveleket,
nem tudtam mit mondjak neket.
Vártad,hogy én legyek aki mondja,
hogy vége,vagy talán kezdjünk
egy új utat,a régit letapostuk már
nem találunk benne semmi újjat,
fákrol a levelek ránk hullottak....
Tudom,te már választottál,nem volt
bátorságod kimondani, akartad,
hogy rámhárúljon mindenn és te
kiszállsz a fészkünkböl mint angyal
próbáltam kifürkészni gondolataidat.
Süvített a hűvös szél a hegy oldalába
elváltunk mint két idegen,lassan
észbe kaptam,éreztem mi történt velem
emlékeimet tapostam a sárban amik
elkisérnek életem végéig a halálba !
Ágostiboron T