Temetõi séta
Írta: zsuzsu Dátum: április 12 2008 19:05:33
Szeretek sétálni a temetõkerti fák alatt.
S elnézegetni ott, az évszázados sírokat.
C
Teljes hír
Szeretek sétálni a temetõkerti fák alatt.
S elnézegetni ott, az évszázados sírokat.
Közben elképzelem, valaha milyen lehetett az,
Aki most itt alussza álmát a nehéz kõ alatt.
Ahogy így lassan sétálva errõl gondolkodom,
Eszembe jut, hogy milyen sok e halmok között
Olyan ki ismerõs, aki végleg ide költözött.
Ahogy itt olvasgatom a sok ismerõs nevet,
A szívem emlékek egész hada rohanja meg.
Ez a szomszéd néni sírja. Õ egyszerû tiszta lélek,
A hangja itt cseng a fülemben, ahogy mondja nekem:
rGyere csak, egyél lila bélû körtét kedvesem.r1;
Ott, egy barátom fekszik, korán elvitte õt az ég.
Fiatal volt, mindössze talán huszonnégy évet élt.
Ott hátul, két kõangyal õriz egy szép gyermeket.
Tíz éves volt, s életét két gyilkos kéz törte meg.
Ismertem, Játszottunk sokat. Egyidõs volt velem.
Megsimogatom a hideg követ, és könnyet ejt szemem.
Érzem, hogy menni kell, szomorú lettem, a szívem fáj.
Emlékezek, s köröttem, élettel telve tombol a nyár.