M
Bágyadt, bús, megfáradt a nyár,
lassacskán araszol az ősz.
Zokognak, jajgatnak a fák
teljes erővel, olyan bősz.
Utoljára még megcsillan
az aranyfényű napsugár.
Tekintete ragyog, villan,
ó, mi volt, még csak a futár!
Még e napba kapaszkodok,
pezseg milliónyi szépség,
jaj, két kézzel csimpaszkodok,
elszalasztani nagy vétség!
A ma boldog, békés ünnep,
érzem zamatát, mily öröm!
Lassan szítja a rőt tüzet,
hallom fojtott hangon köszön.
Itt a közelben sóvárog,
hát mit tehetnék, üdvözlöm,
nem foghatom őt pórázon,
némán lépte át küszöböm.