fantasztikus lett a pad a fűzfa alatt
apácarácsos árnyékolóval üveggel
lefedve hogy cinkos pillantásokat
vethessek az ágak között fészkelő
szerelmes vadgalambpárra -
de ők ne tehessenek a fejemre
mindenre gondoltál
de a jómadaraktól
Te sem tudsz megvédeni
órákat töltök itt más bőrébe bújva
gyilkos vagyok tolvaj - szerető
próbálok a sorok közé nézve
megfejteni ígéreteket
felgombolyítani kusza érzelmeket
fantasztikus ez a pad
vígan elférek - keresztbe
hátam a kényelmes
nagy párnának vetem
mélyvörös színe mint szíved
meleg szeretete
figyeltelek
ahogy finoman csiszoltad
a lécet azután óvatosan
végighúztad rajta a kezed
- mintha engem simítanál
és végre készen lett
rájöttünk ketten is elférünk
szemben - lábam
az öledbe vetted
én meg csak néztem
fáradt de boldog tekinteted
ami összeakadt az enyémmel
- talán Te is a ráncaim számoltad éppen