Kár, kár
***
Ballagok én is ekém után,
Mint annyi ősöm ezer éve.
– És fejem fölött panaszos jajjal
Vén varjú károg fel az égre.
***
Sötét felhők ülik a lelkem,
Mögöttem küzdelmes, kínos nyár,
– Mégis a fekete örök vádló
Gúnyosan rikoltja kár, kár, kár!
***
Kár az erőért, magvetésért,
Az életért – mely belegörnyed,
– Hogy korgó gyomorral minden őszön
Másoknak adjon friss kenyeret.
***
Keserű sors. Mégis azt mondom,
Nincs igazad károgó madár:
– Egyszer tán mégis magunknak vetünk,
S ki tudja, nem most van-e ez már?
***
Herceg János 1909 – 1995
***
***
Schad’, Schad’
***
Ich schreite nach meinem alten Pflug,
wie die Vorfahren tausend Jahre.
– ‘d mit klagenden Stöhnen über mein’ Kopf,
wie die Krähe an Himmel klage.
***
Dunkle Wolken füllen mein' Seele,
der qualvolle Sommer von dem Jahr
– trotzdem der ewige schwarze Kläger
schreien das spöttische Geröll, Schad’-Schad’!
***
Schade für Arbeitskraft und Aussaat,
für das Leben, – was in sich gebeugt,
– dass mit knurrenden Magen jeden Herbst
anderen das frische Brot erzeugt.
***
Bitteres Schicksal. Trotzdem sag’ ich,
du hast kein Recht, quarrige Vogel.
– vielleicht Säen wir für uns eines Tages
‘d wer weiß, kann auch jetzt sein, du Luder?
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni