Oly nagyon ragaszkodom hozzád
ó, drága, fényes éltető nyár,
de tudom hogy el kell engednem,
hisz egy másik csoda reám vár.
Változunk, ahogy a természet
is észrevétlen és sebesen,
jő rőt ruhába öltözött ősz,
perdülve- fordulva kecsesen.
Úgy fáj a búcsú, érzem belül,
nézd, még egy könnycseppet is ejtek,
ám megtanultam elengedni,
örüljetek velem, hát gyertek!
Kacagjunk az arany avarban,
sőt hemperegjünk jókat benne,
ha a nyárnak már menni muszáj,
engedjük békével, hadd menjen!