Magyarok hisznek hamis Istenükben,
így döfve lándzsát nemzetük szívébe!
S e képen hanyatlik a népnek nagysága,
hullik veszendőbe fényes ragyogása
Enyészeté lévén mind megannyi nagyság,
szerte hullik mostan itten a magyarság!
Önző pártoknak hízelgő beszéde
csak is pénzre gondol nem saját nemzetére!
Érdekek szövődnek érdekek hátára,…
bűnös hazugságok hamis barátságba!
Téveszmék nőnek rá az igazi valóra,
felejtés hull rá egy nemes és szent célra!
Ármányok kísértik meg ezt a földi létet,
anyagi javak emberi értéked!
Lelked beszennyezi az „új világ” rendje,
amelynek rabszolgája leszel mindörökre!
Megkísért a bűnnek ékes csábítása,
így esel majd annak illúziójába!
Vakká tett lényed bekötött szemével,
nem látod az igazság valódi fényét sem!
S míg elhiszed meséit te is a gonosznak,
az őszinteség fénye addig nem ragyoghat!
Nem válhat valóra a magyaroknak álma,
s nem lesz egy e nemzet „Mária”országa!