Rózsabokrom vagy,
Különleges, mert én annak látlak.
Tüskékkel vértezlek,
Az életben téged így vigyázlak.
Sok vihar ér majd,
Te csak nőjj, hajts szakadatlan, ne heverj a mocsárban soha.
Szárad mellé karót tűzök,
Csak hogy szárad fonala rossz útra ne kerüljön.
Leveleid nap, mint nap simítom, éltetem.
Hogy tudd, bármit mondanak, egyszeri vagy e világon, s értékes.
Nézlek, nézlek merengve imádlak.
Bár sejtelmed nincs a dolgok sötétjéről, melyek akárhogy védelek, elérhetnek.
Csoda vagy ezt ne feledd soha,
Hisz mindannyian azok voltunk, zsenge hajtása egy haldokló szerelem világnak.