Elmúlás hervad és reszket,
most jő a vég, vagy a kezdet?
Mosollyal köszöntsük az őszt,
tárt karokkal várjuk a bőszt:
már susogva, lángolva jő….
Megfáradtál, hunyd le pillád,
csókjaimmal halld meg imám.
Fojtogat érzem a könnyem,
jő a hosszú álom- szörnyen,
búcsúzom szelíden tőled.
Pihenj csak én őrzöm álmod,
betakarlak, nem kell fáznod.
Ne félj, megvédlek, vigyázlak,
ha zord fellegek vitáznak,
ha hamis szavak cikáznak.
Hát aludj, aludj, éjeken
és aludj, aludj édesen!
Ott leszek az álmaidban,
ott leszek a vágyaidban,
minden idegszálaidban.