Búcsúzom üde, szép zöld világ,
tőled nyár te léha, könnyelmű,
te csupa illat, mosoly, derű,
sok- sok csoda, ezernyi virág.
Búcsúzom tőled temérdek szín,
lázas nap, fény és megannyi báj,
mint egy festmény oly kies vagy táj,
lassan már bőségtálat terítsz.
Búcsúzom tőled magyar tenger,
boldogan csicsergő kismadár,
vígan csiklandozó napsugár,
épp az őszt csábítja a vekker.
S lám már jő, levelet sepreget,
rongyos, rőt ruhában bandukol-
fülembe lágy nótát duruzsol-
kazalba gyűjti a szebbeket.
Már nem sírok és nem zokogok,
a szél már letörölte könnyem,
ránk ontotta a békét, csöndet,
s ősz itt a sarkamban toporog.