Szabadság vágyálma
Azúrkék égbolton úszó fodros felhők,
végtelen bánat, magány, sóhaja feltör.
A remény tégláiból holnapot rakok,
csendszirmaiból ismét virágot bontok.
Szabadság vágyálma, a könnygyöngyök sora,
az élet fonalán csomót ne hagyj soha!
Lélekrezdülés, bezártságnak rabja vagy,
falak között érzelmek harca kemény, vad.
Szertefoszló buborék, pőre pillanat,
kalitkába zárt, méltósága itt marad.
Betűkkel suhanó emlékkép - hívogat,
gondolat szárnya féltőn ölel, simogat.
Félelem uralta országok, városok,
pusztító vírust, halált hozó káoszok.
Szivárványnak látszó, oly távoli célok,
lét selyemszálán, sorstöredék él, konok.
Azúrkék égbolt alatt, leomló falak,
élet-halál harc, utat, győzelmet fakaszt.
Mosolyvirág nyílik, cirógató a fény,
szeretetvarázs öleli a Földtekét.
Horváth M. Zsuzsanna