Lélektársak...
Maradjak otthon, ugyan, hogy tehetném?
Gyerekek várnak rám, gyógyulásuk szeretném.
Vigasztalnék, cirógatnék, bátorító mosolyt szórnék,
félelmet, bezártságot, játékosan messze űznék.
Rossz érzést ne keltsen a gyógyító gépek zaja,
meglepetés érkezik, kórtermekben hallható,
jóságos bohócdoktorok mesét hozó szava.
Nem lesztek egyedül, átölel sok szerető, segítő kéz,
erősek vagytok, kis betegtársak, barátok lehettek még.
Összezárva a jelen nehéz, küzdj, higgy és remélj!
Lélektársak leszünk együtt, a szomorúságot messze űzzük.
Színes lufik, bábfigurák, kisautók szöszke babák,
összekuszált kóc a hajam csíkos zoknim orra lyukas.
Cipőmben a mozgás nehéz, hasra esek, te ne félj!
Kacagunk hasunkat fogva, könnyfakasztó a torna.
Hála puszit sokat kapok, adós én sem maradok,
őszinte kincs szívszeretet, öleléskuckóban a helyed.
Feltétel nélküli szeretet szívünk útján hozzánk vezet,
búcsúzni mi nem fogunk, holnapután találkozunk.
2020. június 05.
Horváth M. Zsuzsanna