Nincs nap, hogy ne juss eszembe,
Nincs pillanat, amit ne osztanék veled.
Nincs más, csak a fájdalmas valóság,
Mit magad után hátra hagytál.
Elmentél tőlünk, itt hagytál minket,
Egy jobb, szebb s boldogabb helyre.
Mégis oly nehéz s hihetetlen végzet,
Hiába hívlak, kereslek s várlak téged.
A nagy üresség, amit most csak látok,
Hiába keresem a ki utat, nem látom.
Hiányod erőssége, a fájdalom érintése,
A szomorú valóságot átötvözve.
A közös pillanatainkra emlékezve,
A szívem felmelegszik eme percre.
S jön a hidegrázás, a szúró érzés,
A legjobb barátnőm, nincs többé.
Örökké szívemben élsz, sosem feledlek,
A lelkemben élsz mindörökre.