Debreczeni Zsolt: Mindenkitől távol
Mindenkitől távol, halvány lett a fény,
szeretetlángocskám, ki ne aludj még!
Fényét a sötétnek, csak a jóság adhat,
amely a szeretetből, sugárzik nyugalmat.
Drága kicsi rózsa, fényes sárga csillag,
pislákoló szikrázásod, ki ne aludjanak.
Hozzád fohászkodom, drága fenséged,
Ura minden jónak, ki megőrzi a kincset.
Tisztaság, szép álom, vaksötét éjjelen,
semmi sem választhat el, tőled egyetlenem.
Parányi harmatcsepp, tündököljél még,
elalvó fénysugár, ragyogj fel ma még!