Szomorúan búcsúzik a nyár,
kilincsemet zörgeti az ősz.
De türelmetlen! Toporzékol,
lármázik, vitatkozik a bősz.
Elcsendesedik váratlanul,
rozsdás paplanba takaródzik.
Nyakig felhúzza, oly jó meleg,
ott maradni úgy akaródzik.
Ősz, a vándor most nálam vendég,
levegő friss, a hajnal párás.
Az égbolt nézd, felhőtlen, csönd van: pszt!-
ne zavarjuk meg csodás álmát.