Debreczeni Zsolt: Hol vagytok?
Hol vagytok ti magok, a kiszáradó földben?
Merre vagytok álmok, a napsütötte fényben?
Itt vagytok újra, idebenn a szívben,
könnyező alkonyok, tisztán, hófehéren.
Ott vagytok a tiszta, fényes ragyogásban,
holdvilág sugárban, puszta szikrázásban.
Egy könnycseppnyi, meleg, furcsa álmodásban.
hópehelynyi éjnek, alvó magányában.
Elvagytok a meleg, pokróc takarásban,
csillogó ezüstnek furcsa világában.
Itt vagytok velem, a hajnal hasadásban,
de hol lesztek majd télen, a fagynak fogságában?
"Ott leszünk örökre, szemed homályában"