Verseimben
ritmuságyon, rimek vánkosán
alszanak a gondolatok,
álmodom talán.
Szenderegnek az érzelmek,
visszanéznek az emlékek,
boldog ifjúság.
Képeket fest a képzelet,
vágyaim életre kelnek,
felébredni fáj.
Ébren álmodom a múltat,
szép emlék újra elaltat,
száll az idő, jár.
Rögös út szalad alattam,
verseimben elaltattam
minden gondomat,
fenyegető látomásokat.
Új reményt kapok,
túlélnek verses írásaim,
miket itt nektek hagyok.