Októberi lángok parazsa a fákon
Mégis dérvirág kel reggel a párkányon
Hosszú sóhajú nyár tudja hogy már vesztett
Mint ahogyan azt is mindig lesz új kezdet
Szeretném ellopni nyárnak örök hitét
Szívembe beírni mint egy varázsigét
Októberi lángnál színre melegedni
Vadhajtások hangját csendre nyesegetni
Megérkezni őszbe befeküdni télbe
Tavasszal kottázni dallamot a szélbe
Nyárba melegedni fénybe csendesedni
Félelmek ruháját tűzbe belevetni
Legombolni lelkem koszos fehér ingét
Kiszedni elnyomott emlékeknek csikkjét
Pőrén végigülni az Isteni misét
Nem viselve mást mint nyári varázsigét