H.Gábor Erzsébet
Álmok szárnyán
Alszik a város, mélyek az álmok,
szárnyakat bontva felfele szállok,
ében az éjjel, messze a hajnal,
csillagesőt szór fentről egy angyal.
Többen is jönnek, megsimogatnak,
sajgó sebemre enyhülést adnak.
Lelkembe látnak - oly nagy a terhem!
könnyű lepelbe burkolják testem.
Elvisznek messze, s fények ölében,
súlytalan ring az emberi létem,
térdemre rogyva nézem az Istent,
két szeme tükrén látom a Mindent.
Érzem az áldást, s új hitbe bújva,
szűzi reménnyel, szárnyalok újra,
könnyű a lelkem - nagy volt az ára!
nyílik az ajkam hálaimára.
Foszlik az éjjel, bomlik a hajnal,
telve a szívem angyali dallal,
langy sugarával ébreszt a reggel -
merjen a jóban hinni az ember!
Harmatcsepp gyöngye fénylik a fákon,
béke van bennem, bársonya átfon,
játszik a szellő, tollpihe szálldos,
álmos szemekkel ébred a város.
2020.08.06.