Narancs vörösben nyitotta ki szemét a pirkadat,
s mintha csak egy kósza fuvallat vonult volna erre.
Nézd, szelíden rám mosolygott, köszöntött a virradat,
szoknyája ringott, pillája őszült, haja volt deres,
és jaj, ott fent felleg készült kilőni a nyilakat.
Vajon jól látom, nap kandikál ki a felhő mögül?
Most erőtlen, gyenge és a szél a nyomában sziszeg,
messzire űzi, majd gúnyosan kikacagva röpül,
már csöndben pingálja a kies tájat, zörög- zizeg,
hogy ő lett most a győztes, annak igen nagyon örül.
Vagy csak ez is csak egy röpke látomás volt netalán?
Csipás szemem jól megdörzsölöm és jó tágra nyitom-
rőt avar hevert lábaimnál a bőség teraszán.
Számtalan étek: makk, mogyoró, ezerféle szirom,
s a közeli fán fütyült egy gondtalan zenebarát.
Diómat idén tönkretette egy nem hívott vendég.
Hallod?- Már köhécselni kezdett a hervadó liget,
mandulát a mókusok egyre szorgosabban szedték,
jön még tavasz és minden jó lesz, hirdették a hitet,
mit kerestek újfent a messzire vonuló fecskék.