Egyszer volt, máskor nem,
talán csak képzeltem.
Szárnyam volt, repültem,
felhők között, fán ültem.
Szédültem, leestem,
amikor felkeltem,
kecske lett belőlem.
Mekegtem, legeltem,
gazdának tejeltem.
Kevesellte tejemet,
vásárra vitt, eladott,
kapott értem malacot.
Kutyája harapott,
moslékot nem adott.
Éhesen röfögtem,
leszúrtak, hörögtem,
sok hús lett belőlem.
Meglátott egy varázsló boszorkány,
megragadott farkamnál,
„Te legyél a madárkám!”
van részedre kalitkám.
Kitártam a szárnyamat,
repültem a fák alatt.
Véget ért a kalandom, csak mondom.