Már csak egy rézszínű levél csüng a fán,
a többi már szikkadt, a földet takarja,
ligetben a fűz, a bükk, a hárs, a nyár
pihenni tér, illata orrom facsarja.
Csendben lépdelek csak az avar zörren,
szótlanul hallgatom a szuszogó fákat,
elhervadt a virág, világ is sorvad,
hogy ne fázzon ráadom a meleg sálam.
Már csak egy rézszínű levél csüng a fán,
lassan már az utolsó is végleg lehull,
sivár, kopár lesz mi nem rég üde volt,-
állj meg kicsit, mert az idő gyorsan elfut!