Fájó emlék !
Elmentem mellette némán,
nem néztem rá,ő se énrám.
Azért hallkan,titokban,szivünk,
fájón, mégis összedobbant.
Vérünk rég halott muzsikálya,
emlékeztünk egy régi nyárra.
Nevető szájra,könnyes szemre,
egy rég múlt,édes szerelemre.
Hamar kihűlt sok,balga vágyra,
vissza nem térő ifjúságunkra.
Gyér örömökre,sűrű bajokra,
Valamikor szép szőke hajakra
.
Fehér,virágos,illatozó almafákra,
hosszan,virrasztó éjszakákra.,
Gúnyos,kegyetlen,buta szókra,
Első csókra,utolsó fájó csókra.
Reménytelen vad búcsúzásra,
azóta tartó szomorú gyászra.
Forró,sikoltó esküvésekre,és
elfolytva, égő szenvedésekre.
Emlékezünk, s azt amit érzünk,
amiért titoknan sokáig vérzünk.
Szivünkben mélyen elrejtve,egy
hosszú életen át emlékezve....
Ágoston Tibor