Az éj balladája.....
Írta: Tiberius Dátum: Október 18 2020 09:23:35
M
Mikor elfáradtam, megpihentem a félhold
Alsó csücskén, meresztettem szemeimet,
Innen beláttam a világ mindenséget.
Teljes hír
Az éj balladája...
Úgy mentem el ebből a világbol,
Hogy ne ébresszem fel az alvókat.
Kik álmodják a legszebb álmaikat.
Elsuhantam egy sötét éjjelen, mikor
Hold és a csillagok fénylettek nekem,
Drágakövek voltak az útszélen..
Csillagtol,csillagig az útvesztőben,
Ovatosan lépkedtem a sötétségben
Ne,hogy leessek a semmiségben.
Mikor elfáradtam, megpihentem a félhold
Alsó csücskén, meresztettem szemeimet,
Innen beláttam a világ mindenséget.
Már azt hittem az út soha nem ér véget,
Mikor megláttam egy csodaszép képet,
Ahol minden csillogott és fénylett.
Város volt az,nem is akármilyen,nagy
Falak vették körül a nem várt idegent,
Meghívó nélkül bejutni lehetetlen.
Aranybol volt a magas boltíves kapuja,
Mindkét szárnyán kis ablak a kukkolója,
Amik nyíltak ha valaki kopogott rajta.
Csengő nem volt,nem akartam illetlen
Lenni,párat döngettem,remélve,hogy a
Kapu őrt hamarjába felébresztem.
Sokáig vártam, már majdnem odébb
Álltam,mikor a kukkoló kinyillott,egy
Hang kérdezte mijáratba vagyok.
Mondtam :,- Én egy ilyen kis lyukon
Keresztül,nem sokat látok,azt sem
Tudom,hogy kivel diskurálok-.
Egyszercsak hallottam a kulcs fordult
A zárban, nyikorgott mint a kenetlen
Kerék a rozsdás, öreg batárba.
Idős öreg úr állt elöttem,hosszú szakálla
Fehérlett mint a hó, egy téli délutánban,
Nevemet kérdezte egymásutánba:.
- Leéltem az életem odalenn,egy új
Életet szeretnék kezdeni idefenn,ha
Lehet,kérem engedjék meg ezt nekem -
Nézegetet egy nagy könyvben fejét
Csóválva - Ide csak az jöhet be,kit az
Úr magához hív,a végrendeletébe .-
- Nem tudtam,hogy meghívó kell, talán
Az Úr megbocsájt s lenne egy kivétel,
Amiért szolgálnák amíg az időm le nem tel.-
- Fiam:,(most már fiamnak szólított ami
Egy kicsit megkönnyíttette a dolgot) - Gyere
Be,míg a határozat megjön részedre.-
Amit ott láttam,alig hittem szemeimnek
Szebbnél szebb tündérek szanaszét
Repdestek, kedves mosolyukkal elbűvöltek.
Gondoltam magamban : - Én innen el nem
Megyek akármi is lesz az itélet,remélve
Az Úr megérti nehéz helyzetemet.-
Csodaszép tündérek közeledtek,ki ez
A bátor aki csak úgy betévedett ? Huncut
Mosolyukbol láttam,örvendeztek...
Lehet ők mentek az Úr elébe,kérve,
Hogy ezt a jóképű fiút ne,hogy visszaküldje
Amiért majd hálámat fejezem ki érte....
Nem kellett várnom túl sokáig ,mert az
Öreg úr ismét elém termett,mondván :
- A magasságos Úr, beenged mint vendéget.-
Nagy lett az öröm,táncraperdült a sok
Tündérke,vigadott az egész ház népe,míg
Egyszercsak az Úr,haragjába jött elénkbe:.
- Megszegted a vendégszeretetet, felkavartad
A mennybéli csendet, ezért véget vetek a
Vendégségnek,a kapu őr ad utravalót néked -
Megijedtem !...,Tudtam,hogy hibát követtem,
Azok a szép tündérek elvették az eszem,
Szűröm kitéve,ballagok tovább a csillagos éjben...
Míg egyszercsak nagy fényesség sugárzott
A szemeimbe, a felkelő Nap véget vetett
Történetemre,álom volt az egész,szerencsémre
Ágoston Tibor