Könnyes a felleg és orkán furakszik,
az ősz szíve csordul, s már hűvös az est,
Két erős őzbak épp bőszen dulakszik,
a fákon elül már az őszi dalest.
Édes a gyümölcs és édes az álom
és boldog a kacaj és néma a csók,
kacsint a napfény, még átfut a tájon,
már bronzos a falomb, de zöld a zanót.
Zizzen és zörren a földön a levél,
még erős és fanyar az illatos kert.
Ember, az erdő s liget csodát remél,
de vesztett a meleg a hideg meg nyert.