Tollpihék
Tollpihét röptet az őszi szél,
árva madárka, didereg, fél.
Bélelt fészke üresen tátong,
párját várja magányos, lázong.
Tollpihékkel, szőtt ágyacska,
védetten a lomb árnyakba'.
Éhes szegény, keres-kutat,
fagyos földön dér és moha.
Hideg van, de nem költözik,
gallyak között rejtőzködik.
Boldog vagyok, mikor látom,
trillájával a tavaszt várom.
2020. október 19.
Horváth M. Zsuzsanna
(Játékos versike, megadott szóra íródott. )