Öregúr
***
Most, hogy napom nyugatra hajlik,
És életem már alkonyul,
Szeretnék lenni, ha lehetnék,
Nyájas, nyugodt, bölcs öregúr.
Gyapothajú, gyapotszakállú,
Csöndes, lehiggadt Mikulás,
Csak mesemondó drága bácsi,
Jó nagyapó csak, semmi más.
Jó nagyapó, ki ül pipázva,
Ráncos kezében esti lap,
Csontkeretes pápaszemére
Rásüt az áldott pesti nap...
***
Ez volna szép! Így ülni csöndben,
Így munka nélkül, szabadon,
Szerény nyugdíjra támaszkodva
A ligetben a fapadon.
Így ülni. Nézni. Mit? A semmit.
Messzi plakáton a betűt.
Fűt-fát, virágot, őszi lepkét...
S a múltat látni mindenütt.
Nézni a parkot, a világot,
Egy arra járó régi nőt,
És ráismerni... Szép leány volt
Vagy ötven évvel ezelőtt.
***
Heltai Jenő 1871 – 1957
***
***
Alter Herr
***
Jetzt, wo mein Tag nach Westen tendiert
und mein Leben langsam schlummert,
ich möchte das sein, was ich wollte,
sanfter, ruhiger, weiser Herr.
Mit Baumwollhaar und mit Baumwollbart,
stiller, ruhiger Weihnachtsmann,
ein Märchenerzähler, liebe Mensch,
guter Großvater, bettelarm.
Guter Großvater und Pfeife raucht
in faltigen Hand, Abendblatt,
Knochen gerahmte päpstliche Brille,
an der die Pester Sonne lacht …
***
Das wäre schön! So ruhig sitzen,
so ohne Arbeit, vogelfrei,
mit einer bescheidenen Rente
im Park auf der Holzbank im Mai.
So sitzen. Sehen. Was? Das Nichts. Auf
das entfernte Plakat, die Buchstaben.
Bäume, Blumen, Herbstschmetterlinge …
und in die Vergangenheit baden.
Beobachten den Park, die Welt, den Hain
eine vorbeigehende Frau
’d erkennen – Sie war so schöne Maid
vor circa fünfzig Jahren, auch.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni