H.Gábor Erzsébet
A lélek szárnyán
Egy égi szempár mindig elkísér,
mióta gazdag sors-utamat járom,
jól tudom már, hogy egy nap mennyit ér,
az éj után a reggelt áldva várom.
Örök hazám lett már e drága föld,
szívemben hála - oly csodás, hogy élek!
Ezernyi szín; a sárga, kék, a zöld,
hegyek, folyók, és láthatatlan részek.
Titok, varázs, e földi létezés,
annyira szép, hogy néha nem is értem…
Emberként élni, lenni, oly mesés!
Vajh, kitől, e kegy? Ajándék, vagy érdem?
Ha elfogy majd a hosszú sors-utunk,
a lélek szárnyán, Istenhez jutunk.