Tar ligetben a zörgő avarban lépkedek,
csak egy rézszínű levél lebeg fejem fölött.
Olyan bús a szívem, mint most idekint az ősz,
jár fel és alá a nyár és a zord tél között.
Oly törékeny most minden, mint a múló idő,
alig kapok levegőt, szinte már kapkodom.
Fejfán a felleg is rád emlékezve zokog,
fájó lelkem elcsuklik akadó hangomon.