H.Gábor Erzsébet
Őszi álom
A vén platán alatt ezer levél,
az őszi éjeken tavaszt remél,
ma ködbe bújik el ruhátlanul,
a szürke félhomály reá lapul.
Ha lenne lába most, rohanna el,
de sorsa írva van, maradni kell,
az ólmos ég taván vakít a hold,
a vén platán mereng; csodás fa volt!
A lombja, éke volt, s a zöld smaragd
talárja tündökölt az ég alatt,
a lenge déli szél belé karolt,
s fülébe suttogott, ha udvarolt.
Ma már a szél se játszik ágain,
szivébe költözött a bú, a kín,
de, hogyha jő az éj, egy új ruhát
álmodik pőre teste, lágy, puhát!
2020.10.26.