Már- már készülődik az ősz,
de cseppet még várat magára,
fénylő nap derűsen süt le,
a pihenő fehér libákra.
Oly békések, s csendesek, hisz
a tópart is háborítatlan.
Mindketten nagyon boldogok,
de jő az ősz, hisz nyughatatlan.
Fűzfa cirógatja tolluk,
majd csobbannak egyet a vízben.
Még csöndes, nyugodt a tó is,
szívük dobban ezernyi színben.
Keringőznek mámorosan,
köröttük már megszűnt a világ.
Érettük a parton kinyílt,
még ezernyi Harangláb virág.