Olyan békés, nyugodt volt a berek,
mint azok a nagy őzike szemek.
Egy leány állt csokorral a kézben
és úgy tündökölt, mint nap az égen.
Boldog volt, örült eme Édennek,
apró életnek, hulló levélnek.
Lelke repesett, hisz sütött a nap,
kincs volt a földön minden kis darab.
Gyöngy- szín rózsák fűszer aromája,
szívbe hatolt ragyogó csodája.
Abból kötött koszorút fejére,
óvón tette fel ékes helyére.
Fülébe lüktetett egy szép dallam,
gyógyír volt a lelkének, egy balzsam.
Rigó dalolt itt fönt a fa ágán,
nem töprengett az idő múlásán.