Szép, vagy nem… már itt van az ősz eleje.
Az őszi szél nagyobb esőt hoz,
Int a búnak, mit ezzel fokoz.
*
Köd-pára ráült
Fagyalbokrok hegyére.
Környék sem látszik.
Madárhúr hegyén köd ül,
Hűs levegő ködöt szül.
*
Az idén már nem lesz növénysarjadás,
De majd lehet, jövőre lesz szép és más.
*
Hűvös esti szél,
Bejárja a vidéket!
Hajnalban köd lesz.
Tájra már alkony borul,
Éles szél fúj gonoszul.
*
A már őszies szél, őszi illatot görget felénk,
A köd-pára az újbor szezonját elhozta elénk.
*
Homályos ködbe
Burkolt hajnali sötét.
Pára-lepelben.
Ködhomályos pirkadat,
Ködzárkában virradat.
*
Mint zarándok, megérkezett ősz, immár hozzánk is,
Úgy csinál, mintha szeretne, de ez nem majális…
*
Sötét homályban
Kereng a bűn… erdőben.
Köd, neki segít.
Csókot lopni, jaj, de jó!
Édes bűnbe csábító...
*
Az ősz hangtalanul, fújva-suhanva érkezik,
Fuvallatai még a leveleket fényezik.
*
A liget fáit,
Friss ködfátyol lengi be.
Nem látni őzet.
Ködlepel nyugszik berken,
Őz se nincs az ösvényen.
*
Most lassan, de majd begyorsulva porba löki ősz a leveleket,
Lesz egy nagyon vastag avar, mi betemeti utat és a temetőket.
*
Rózsák sántulnak,
Már maguk alá estek.
Ködszitálás jő!
Rózsák szirma földre hull,
Szépség feledésbe múl.
Vecsés, 2016. október 6. – Szabadka, 2018. október 15. – Kustra Ferenc – a verset és a haikut én írtam, a tanka verseket poéta-, és szerzőtársam, Jurisin Szőke Margit! A címük: Rózsák szirma földre hull