Ne kérdezd hogyan volt…
Másokkal is megtörténik.
Örültem, amikor az utcán megláttalak
És hogy téged is boldoggá tett jelenlétem.
Első köszönésem, abban a pillanatban,
Mindkettőnket meggazdagított,
Ismét felkeltetted érdeklődésem,
De elmentem…vörös lett arcod.
És ahogy jöttem, örökkön, örökké
Mindkettőnket megremegtetett…
Íme a Nyár elmúlik,
Sok volt a Nap, de sok eső is esett.
És eljutottunk addig, hogy kezed szoríthattam,
Semmiség! -nevettem és szomorkodtam.
Kínlódtam egymást boldoggá tenni,
Hittél bennem és én magamban.
Megérkezett az Ősz…még a Tél is,
S velünk együtt a fecskék elrepültek.
És: csak szeretni?- mindig szeretni?
Hideg volt, és a fagy keménnyé tett.
Idegen országba akarok menni.
Viszontlátásra!- mondtad…
S én akkor huncot-tul, tenyered megcsókoltam
És lassan, mindent újra kezdhetek- gondoltam.