A magyar nyelv az egyik leg ismeretlenebb a világban amit rövidesen elfogunk veszíteni
Koncert helyett hangverseny volt,
fotó helyett fénykép.
idegenszók áradata
idegem nem tépték !
Lárva helyett álcát mondtunk,
alga helyett moszatot.
Nem vettünk át más nyelvekből
fölösleges kacatot.
Szélsőséges, rendkívüli
volt, ami ma extrém,
a tanfolyam ma csak kurzus.
Mi ez, ha nem agyrém !
Földrész volt a kontinens és
ki tudja azt vajon még,
hogy a híres kompromisszum
egyszerűen egyezség ?
Autentikus, hiteles volt,
a horizont: láthatár.
És ki vette át a sztrókot ?!
Üldözte tán száz tatár ?
A gyógymód ma terápia !
A viszály ma konfliktus.
Vetálytárs volt a rivális,
sértés volt – s nem inzultus...
Orvos ma nem megállapít,
hanem diagnosztizál.
A kétkedő szkeptikus ma,
tétovázó: hezitál...
Már a nemzedék sem ízlik,
csak a generáció !
És a minősítő verseny
ma kvalifikáció...
A döntős ma finalista,
s a döntő a finálé...
Számlát ezért olaszoknak
a miniszter kínál-é ?
Ifjúsági, junior lett,
új játékos debütál,
és a bőrápoló szerben
a formula hidratál...
Fizikailag jön rendbe
a sportoló mára már.
Hogy testileg jobb szó lenne,
eltitkoljuk ugyebár...
Fizikailag ? Kis csacsi !
– Csak azt tudnám, hogy hol élsz ? –
„Fizikálisnak” – mondják ma,
ezt hallod, merre csak mész...!
Ibolyántúli sugárzás ?
Ma úgy mondják: úvé...
Országot ma nyelvőrzőkért
senki sem tesz tűvé !
Tömegvonzás ma már nincs, csak
gravitáció !
S a tüntetést fölfalta a
demonstráció...
Sztráda lett az autópálya,
s ilyet ki hihet ?
Tünetet mondtunk vidáman,
szimptóma helyett !
Opció helyett, ha igaz
nem is olyan rég,
bátran mertük azt mondani,
hogy lehetőség...
Zűrzavaros ? Paraszti szó !
Jöjjön a kaotikus !
És az ősi túl rövid. S így
„menőbb”, hogy archaikus...
Régen, aki rögtönzött, ma
csak improvizál,
s aki régen elmélkedett:
teoretizál !
Hagyományos ? Micsoda szó !
Említeni kár is,
hisz jóval elkelőbb a
tradícionális !
Magánosítás ? Mily rémes !
Kiszáradna Sió ?
Ha nem mondod azonnal, hogy
privatizáció ?
Régi bombára találtak.
A lélegzetem is eláll:
a rendőrség nem kiürít,
embereket evakuál !!
Ugyanakkor a környéket
elővigyázatosan
lezárták, de – Uram fia !
mindjárt hermetikusan !
Levegő most se ki, se be,
s most már az is halottá vált,
kit a rendőrség előtte
hullává nem evakuált...
Régen, egykor volt az anno,
vagy más szóval hajdanán.
Melyik szó szebb ? Nyelvész gárda
kapjon ezen hajba tán...
Visszapillantás – de szép szó !
Ám a kor szelleme megró,
ha a múltakon merengek
és nem úgy mondom, hogy retro...
És a szervátültetés ma
csupán transzplantáció
(mely muskátli esetében
ugyanaz a büszke szó...)
Új divatszók sereglenek:
regnál, ráta, dominál...
S aki régen beszélgetett,
ma már csak kommunikál !
S a virágpor – kérdem én, hogy
mit vétett a magyarnak –,
mit a bárgyú pollen szóval
kiirtani akarnak ?
A szerves ma organikus,
ünnepély ma fesztivál...
Összpontosít ? Régen kihalt.
Ma mindenki koncentrál !
Ám a rosszra mégrosszabb jön,
s a koncentrál messze száll:
újmagyarban a „legkúlabb”
szorgalmasan fókuszál !!!
Emblematikust mondanak;
a jelképes mért nem jó ?
Sírjában forog szerintem,
mindegyik nyelvújító...
Ki inspirál, ihlet, sugall,
avagy akár ösztönöz.
Ki az aki magyar szókat
elűz és bebörtönöz ?!
Identitás ? Azonosság !
Mért jobb itt az idegen ?
Petíció ? Folyamodvány !
Kit hagy mindez hidegen?
Kemikáliának mondják,
ami régen vegyszer volt !
Poloska pusztul e szótól
és a csótány szörnyetholt...
Akartok még botránkozni ?
A helyzet nem elég „tré” ?