Csigalassúsággal teltek a sötétledő őszi éjszakák,
Az idő már hidegre fordult, megjöttek apró, mínusz-bakák...
Csigalassúsággal teltek a sötétledő őszi éjszakák.
Már egy napja vigasztalanul szemerkélt, az első, igazi őszi eső,
Tegnap este már előkerült a vastagabb, átmeneti kabát, esernyő...
Már egy napja vigasztalanul szemerkélt, az első, igazi őszi eső.
Az őszünk első nagy szele meghullámoztatta a rohamait,
Elhűlve figyeltem, ahogy az ablakba vágta eső pászmáit…
Az őszünk első nagy szele meghullámoztatta a rohamait.
Az esőcseppek pattogó kopogása lekötötte ember figyelmét,
A zaj olyan intenzív volt, hogy kiváltotta a lélek megremegését…
Az esőcseppek pattogó kopogása lekötötte ember figyelmét.
Végre felébredtem, úgyis hajnal volt, de már félénken virradt,
Viharfelhők közt a nap nem látott jól, biztosan ki is akadt…
Végre felébredtem, úgyis hajnal volt, de már félénken virradt.
Reggel volt már, de vihar folyvást, veszetten, mint vad dühöngött, nagyon esett,
A kihalt utcán tört gallyak, tört cserepek… háborúra emlékeztetett…
Reggel volt már, de vihar folyvást, veszetten, mint vad dühöngött, nagyon esett.
Hirtelen csend lett, de maradt a titokzatos reggeli félhomály,
Égen meglátszott, a nap nehezen eszmél, még fenn áll az akadály…
Hirtelen csend lett, de maradt a titokzatos reggeli félhomály.
Aztán pihenten ébredt a reggel, a felhők közben-gyorsan fölszakadoztak,
Emelkedett az esővíz-pára, szemcséi itt-ott szivárványként villództak…
Aztán pihenten ébredt a reggel, a felhők közben-gyorsan fölszakadoztak.
Még meglátom, homlokát ráncolja a felhő, mert elűzetett!
Még látom, de nehogy reklamáljon, mert bősz vízként leesetett…
Még meglátom, homlokát ráncolja a felhő, mert elűzetett!
Vecsés, 2020. február 3. – Kustra Ferenc – 3 soros-zárttükrösben íródott. Olvasni, először az 1-es és a 2-s sorokat kell egyben, utána a 2. és 3. sort egyben. Eztán lehet a konklúziót levonni.