Egy kõ emlékezik
Írta: Etti Dátum: április 14 2008 04:32:23
H
Egyszer egy kisgyerek a zsebébe rakott,
s úgy voltam ott egy szép napon.
Egy ünnep lehetett, család vett körül,
s úgy éreztem, mint akit a föld újjá szül.
Teljes hír
Átforogtam az idõk kerekén,
oly rég volt, oly nagyon rég.
Tavasz volt hajdan tiszta éggel,
félelmet nem ismerõ hû reménnyel.
Egy perc telt el, s nyár lett:
valami forró és ismeretlen.
Mozgást láttam a földeken,
vízért kiáltó testeket.
Majd jöttek szeles napok,
korasötét délutánok,
dobált a szél, de nem ártott,
arcomra az eljött õsz zuhogott.
Rám léptek csizmák sarkai,
autók hólánctól gyötört lábai.
De nem fájt soha, nem érzek semmit,
kõbõl vagyok, ennyit tudok mondani.
Egyszer egy kisgyerek a zsebébe rakott,
s úgy voltam ott egy szép napon.
Egy ünnep lehetett, család vett körül,
s úgy éreztem, mint akit a föld újjá szül.
Mert képek villantak be érzésekrõl,
letûnt korok boldogabb idõirõl.
Nem tudtam, mit érzek, de hogy jót, tudtam,
és eszembe jutott, hogy valaha szív voltam.