Emlék Édesanyámra
* **
Sok vággyal és reménnyel lépünk az életbe,
sok vágy és remény be is teljesül,
Sokat szeretnénk mi még elérni,
akaratunk mint egy szikla, mindig kőkemény,
Sok nehéz pillanat próbál megfékezni,
sok nehéz akadály, amely elénk kerül,
De ha az utunkon a szívünk vezet minket,
a célunk az életben egy valóra vált remény.
***
A hit, remény és szeretet,
minden gondolatunknál a mi hűséges útitársunk,
a hit, remény és szeretet,
az, ami bennünket a boldogság útjára vezet.
A hit, remény és szeretettel,
elkövetett tettünket, mi soha meg nem bánjuk,
és minden embernek utunkon,
bátran nyújthatunk egy segítő kezet.
***
Feledni azonban azt sohasem szabad nekünk,
az első lépésnél ki fogta kezünket,
ha elestünk, és a tértünket véresre ütöttük,
akkor ő vigasztalta a síró szívünket.
Könnyeink a már mindkettőnk mosolygó arcán,
az övével együtt száradtak fel,
ő volt az, aki az életünkben csak egy van,
a mi számunkra az egyetlen édesanyánk.
***
Életünk örökre elmúló,
a mi gyermekkorunk visszahozhatatlan vége,
az, amikor nekünk már senki:
„Én édes gyermekem!” soha többé nem mondja.
Lassan rádöbbenünk az életünknek titka,
az együtt eltöltött, sok-sok boldog évek,
az nem csak a mi sorsunk volt,
hanem egész életünkben, a gyermekeink sorsa.
***
Mucsi Antal–Tóni 2008 November 23