Poéta bánat
***
Mindenkinek jut bánat e világon,
Szegénynek, dúsnak megvan a baja,
S bár hangosabb a koldusok jaja,
Király nyakán is ott feszül a járom.
***
Ha rosz fogad van és fáj néha-néha,
Vagy elhagyott csalfán a kedvesed,
A buját ép ugy megszenveded,
Légy bár hentes vagy légy — mint én — poéta.
***
De mig mások sírnak vagy átkozódnak,
Mindent a sorsra, úristenre rónak,
Ha őket bármi aggság, bánat érte:
***
Mi egyet sirunk, búsulunk is egyet,
De aztán versbe szedjük a keservet
És öt forintot vágunk zsebre érte.
***
Beöthy László 1873 – 1931
***
***
Poeten Kummer
***
Für jeder gibt es Kummer auf dieser Welt,
Armen ‘d Reichen haben ihre Plagen.
Obwohl lauter sind die Bettler Klagen,
doch das Joch liegt auch am Hals des Königs fest.
***
Ein schlechter Zahn wird manchmal fest eingeprägt,
oder dein Schatz hat dich auch verlassen halt
leidest, weil dir wird langsam alles satt,
sei ein Metzger, sonst sei – wie ich – ein Poet.
***
Doch bis andere weinen oder fluchen,
alles auf dem Schicksal an Gott verbuchen,
wenn sie von Sorgen 'd Kummer betroffen sind:
***
Wir Weinen kurz oder mit Kummer leben,
aber dann Reimen das bittere Leidwesen
und wir haben damit fünf Forint verdient.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni