Elcsökevényesedik az agyam -
Csöndbe takarva, eloltva magam
állok a szürkület-ablak előtt,
bámulom egyre a furcsa időt.
Törtre fagyot tó tükre alatt
megmerevedve a néma halak.
Villan a messzi, távoli fény,
köd susog itt csak a hangja helyén.
Őszi viharban a lusta színek
hátukra húzzák a lomha eget.
Rózsafehéren elalszik a táj,
tompa bizsergés – semmi se fáj.
Halk susogással a szó megered,
költve az alvó szellemeket,
ha nem teszem én meg, nem teszi más –
A szél a fejemben, a szél a hibás.