Ma tizenhetedike van, szerdai nap, és este.
A város majdnem elaludt.
Nem is tudom de, egy rossz alvó észrevette,
Hogy a világon a szeretet még létezik, és mindenkire szabott.
Lustaságból vagy munkahiányból, mert az bőven van,
Mindenki hiszékeny , és úgy is viselkedik...
Mikor látlak:kérdezik? Amikor sétálnak kéz a kézben,
És azt az első csókot gondolatuk keresi.
Néhány, azonban éberebb,
Sejtették az igazságot...Még én
Ma közöttük csendesebbnek számítok,
De azóta örökkön beteg vagyok.