Hajléktalanok 1
Egy véletlen találkozás
***
Múlt évi magyarországi utamon
egy érdekes kirándulást tettem,
a rokonaimmal az utolsó napon:
Budaörsön, az Auchan bevásárló központba spontán én is elmentem.
***
Egy ideig sétálgattam is velük
majd egy fapadra fáradtan leültem,
úgy éreztem, csalódtam bennük:
Mert sehogyan sem tudtam megérteni, amiről eddig itt értesültem.
***
Eddig mindenütt azt hallottam
a magyar nép éhezik mostanában,
amit láttam azon el csodálkoztam:
Mindenkinek a vett árú, tetejére volt rakva a bevásárló kocsijában.
***
Ahogy én ott ültem egyedül a padon
leült mellém egy szegény hajléktalan,
úgy láttam ma megfázhatott nagyon:
Összehúzta magát, látszott, hogy zavarban van és nagyon nyugtalan.
***
Megkérdeztem, mit szól ehhez a sok néphez
üres szemekkel szomorúan rám nézett,
ő azt megérti, a ruhája nem pászol e képhez:
Ide csak melegedni jött be, az élet ővele már régen mindent elintézett.
***
Valamikor neki is tele volt a kocsi rakva
a „Jó barátok” szívesen segítettek neki,
de az elmúlt élete már régen ki oktatta:
Ott ahol ilyenkor jó meleg van, onnan őt mindenki gyorsan kikergeti.
***
Kis „fájdalomcsillapítót” nyomtam a kezébe
igyon egy kortyot az kettőnk egészségére,
egy szomorú emberi sztorit kaptam én cserébe:
Kérem a Jó Istent, vigyázzon a télen minden ország hajléktalan népére.
***
Mucsi Antal-Tóni 2009 November 19