Hajléktalan III.
A hidak alatt
***
Az élet néha egy kicsit maszkíroz
a hidak alatt didergő emberek,
a fagy arcokra sebeket gravíroz:
És a rongyos nadrágzsebben, ökölbe szorulnak a megfagyott kezek.
***
Nem tudom azt, mi vagyok
néha, azt sem, hogy mit akarok,
de ha jönnek azok a nagy fagyok:
Akkor még egy kóbor kutyának is jól esik, valahol egy meleg sarok.
***
Az életben soha senkit sem bántok
csak egy kis pont vagy kör vagyok,
lehet, hogy csak egy utolsó zarándok:
Aki a mai társadalomtól egy kis megértést, még soha se nem kapott.
***
Engem már nem is ismer senki
nem is akarom, hogy felismerjenek,
lenéz minket az utcán mindenki:
Megérdemlik ezek az iszákos csavargók, azt hogy ennyit szenvedjenek.
***
Vagyok egy senki és mégis valaki
aki csak ritkán kap valamit enni,
néha van amikor megszán egy pasi:
És egy hideg napon beenged engem, a fűtőházba egy kicsit felmelegedni.
***
Tavaly elhagyott egyetlen barátom
együtt vittek be bennünket a mentők,
engemet még kikerült a halálom:
De az ő megfagyott testét, egy búcsúszó nélkül letakarták a fehér lepedők.
***
Lehet nekem is, ez lesz utolsó telem
odúm az egy szeles, jéghideg terem,
otthonomat én már sehol sem lelem:
Nekem itt a földi paradicsomban, számomra több gyümölcs nem terem.
***
Mucsi Antal-Tóni 2009 November 21