Hajléktalan IV.
A borosüveg
***
A borosüveg papírzacskóban rejtve
a fagyos télben az örökös kísérőm nekem,
én már mindenkitől el vagyok felejtve:
Itt ahol eddig éltem, már egy ember sem akar barátkozni velem.
***
Még az egyetlen megmaradt hű barátom
egy üveg bor, ami mindig itt van velem,
boldogságot a földön, én csak ritkán látom:
Valami nagy vétkemért a kegyetlen élet keserű sorsot adott nekem.
***
Valamikor régen boldog ember voltam
feleségem, családom, házam is volt nekem,
hogy ide jutottam, azt sohasem gondoltam:
Hogy az úgynevezett „segítő jó barátom” egyszer ilyent csinál velem.
***
Először elvette a becsületemet tőlem
utána ment a házam, és az összes pénzem,
kicsavarta az utolsó forintot belőlem:
És amikor már semmim sem volt, vitte a gyermekem és a feleségem.
***
A kislányom sohasem ismert meg engem
az ő számára én már régen meghaltam,
nem voltam én más, csak egy átlagember:
Most egész városnak egy koldus és az emberek csak nevetnek rajtam.
***
Ez a boros üveg, amit magammal viszek
a benne lévő bor adja a hiányzó meleget,
az utolsó napomig a Jó Istenben hiszek:
Estéli imádságom, ha még egy kicsit szeret, mentsen meg engemet.
***
De reményem sajnos naponta kevesebb
érzem mindennap egy kissé gyengébb leszek,
nap mint nap nagyobb a szívemen a seb:
Nem leszek az emberiség átka, mert mint a parlagfű, végre kiveszek.
***
Mucsi Antal-Tóni 2009 November 22