Mint egy gyenge lehelet, a legszomorúbb, az utolsó,
Amely kiemeli a haldoklónak lelkét kínjában.
Virágzott a rózsa napra néző ablakomban
Az utolsó rügy, utolsó édes virágból.
Én letörtem a virágcserépből,és berakram egy vizes pohárba,
Hosszú életet akartam neki adni édesvízen keresztül ...
De hiába.
Ahogyan van
Ma, még vízbe is téve, a szegény virág elpusztul,
Pontosan úgy mint lelkem a napon, még megfiatalodva is meghal.
De, ha el is megyek erről a földről még csak egyet, amit én óhajtok:
Azt szeretném ennek a rózsának hosszú napokat ajándékozzak...
Vagy, ha nem, figyelem gondolatomban, ahogyan szirmai sorban lehullanak,
Hadd legyen az utolsó rózsa az utolsó társam, és utolsó társa legyek a rózsának.