Hajléktalanok XI.
Egy hajléktalan esti imája
***
Köszönöm édes Istenem, hogy ma is le tudtam feküdni
bocsásd meg nekem, ha én esténként egy kicsit hazudok,
köszönöm hogy saját erőmből tudtam fekhelyet készíteni:
Muszaj magamnak hazudni, mert amikor elhiszem, egy pillanatra én is boldog vagyok.
***
Én hazudom azt is, hogy a hazugságom engem boldogit
én hazudom azt is, hogy engem még ma is szeret valaki,
amikor esténként a szomorú arcomra a holdsugár világit:
Akkor még én is egy érző ember vagyok, valahol ott belül, egy kicsit megmozdul valami.
***
Volt egy idő, amikor minden este hófehér ágyba feküdtem
a mellettem lévő ágyban, a hőn szeretett kedves feleségem,
kis szobánk meghitt sarkában állt egy egyszerű gyerekágy:
És benne az ártatlanok gondtalan álmát aludta az én kis fiam, a drága mindenségem.
***
Bocsáss meg nekem, hogy ismét a múltba kalandoztam
legalább emlékeimben megpróbálok újra boldog lenni,
a gondtalan életemben én tehozzád sohasem fordultam:
De te engem mindig szerettél és az igazi hitemet tudom, tőlem sohasem tudtad elvenni.
***
Édes Istenem, ne haragudj meg soha a te hű nyájadra
csak ne feledd el, hogy a nyájak között birkák is vannak,
akit ők hűen követnek útjukon, az csak egy buta szamár:
És csak ott az út végén ott jönnek rá, hogy ők, mindig csak vetnek de sohasem aratnak.
***
Még csak arra kérlek, az éjszaka ne legyen nagyon hideg
a kutyám jelezze nekem, ha idegenek az éjjel rám törnek,
álmom szebb legyen, ne mint az élet, az hozzám olyan rideg:
Legalább álmaimban éljek, elég ha engem gondjaim, csak a világos nappal gyötörnek.
***
Elalvás előtt, csak arra az egyre kérlek, és erőssen remélem
útjukon megsegited azokat, akik engem valaha is szerettek,
én tőled magamnak - mint mindig - csak azt az egyet kérem:
Bocsásd meg vétküket azoknak, akik engem ebben az életben, csavargónak néznek.
***
Mucsi Antal-Toni